Megrendítő veszteség az ókortudományban: Elhunyt Ritoók Zsigmond
97 éves korában elhunyt Ritoók Zsigmond, a neves ókortudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Széchenyi- és Bolyai-díjas klasszika-filológus életének utolsó szakaszában is aktívan tanított és kutatott.
Ritoók Zsigmond 1929. szeptember 28-án született Budapesten, ahol az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) görög-latin szakán végezte tanulmányait. Tanulmányai befejeztével az ELTE görög nyelvi és irodalmi tanszékén kezdett el tanítani, ahol később is jelentős szerepet játszott a klasszikus filológia terén.
Az 1956-os forradalom után Ritoók egy ideig gimnáziumi tanárként dolgozott, mivel támogatta kollégáját, a halálra ítélt Brusznyai Árpádot. 1970-től ismét az ELTE oktatója lett, emellett az MTA ókortudományi tanszéki kutatócsoportjának tudományos munkatársaként is tevékenykedett. Számos nemzetközi ösztöndíjat kapott, többek között Oxfordban, a Magdalen College-ban kutatott.
Tudományos munkásságát nemcsak a magyar tudományos életben, hanem a nemzetközi színtéren is elismerték. 1993-tól tíz éven át vezette az Acta Antiqua című tudományos szakfolyóiratot, emellett több tankönyv írója és társszerzője volt. Gyapay Gáborral közösen írt középiskolai történelemkönyve kilenc kiadást élt meg 1965 és 2004 között, amelyből sok diák tanult.
Ritoók Zsigmond életműve jelentős hatással volt a magyar ókortudományra és klasszika-filológiára, klasszikus antik szövegek értelmezésével és fordításával, valamint irodalmi és művelődéstörténeti kutatásokkal foglalkozott. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Corvin-lánc Testület elnöke szavai szerint „Ritoók Zsigmond tudományos munkássága a magyar tudomány kiemelkedő teljesítményei közé tartozik”.
A tudományos közösség mélyen gyászolja Ritoók Zsigmondot, akinek öröksége tovább él a tanítványok és a kutatók nemzedékein keresztül.
Főkép forrása: telex.hu
