Spanyolország Európai Unióba való belépésének története
Franco diktatúrája alatt a technokrata miniszterek már felismertek a kapcsolatok fontosságát Európával. Az első hivatalos próbálkozás 1962 februárjában történt, amikor Spanyolország kérte a tárgyalások megkezdését az Európai Gazdasági Közösséggel (EGK). Julio Crespo MacLennan történész szerint a válasz szívélyes volt, jelezve, hogy Spanyolország nem csatlakozhat, mert nem demokrácia, de nyitottak a kereskedelmi kapcsolatokra.
Ez a válasz 1970-ben a preferenciális kereskedelmi megállapodás aláírásához vezetett, amely lehetővé tette az uniós export megkezdését, de világossá tette, hogy Spanyolország csak rendszerváltás esetén törekedhet a teljes jogú tagságra.
A demokratikus átmenet: Európa kapuja
Franco halála 1975-ben és a demokráciára való áttérés gyökeresen megváltoztatta Spanyolország helyzetét. Adolfo Suárez kormánya abszolút prioritássá tette az EGK-tagságot, és 1977. július 22-én jóváhagyta a hivatalos tagsági kérelem elküldését. A politikai konszenzus rendkívüli volt, a kérdést az egész félteke támogatta.
A kezdeti lelkesedés ellenére a gazdasági válság és a társadalmi feszültségek, mint például az ETA "ólomévei“, nehezítették a folyamatot. Valéry Giscard d’Estaing francia elnök tartózkodott a spanyol gazdasági versennyel szemben, miközben Spanyolország és Portugália folytatták a tárgyalásokat.
Miután Felipe González PSOE-jának abszolút többsége lett 1982 októberében, a spanyol politikai táj gyorsan megváltozott. González továbbra is az EGK-tagságot tűzte ki célul, és munkatársaival nekiállt a fennmaradó akadályok eltakarításának.
A megállapodáshoz vezető út: 1985. június 12.
1985 első hónapjai kulcsszerepet játszottak a tárgyalásokban. Manuel Marín felidézte a két nagyon bonyolult utolsó pillanatot, amelyeket kétoldalú munkával sikerült megoldani, különösen Franciaországgal. Az 1985. június 12-i nap örökre megmarad a spanyol emlékezetben, amikor Lisszabonban aláírták a szerződést.
Felipe González történelmi beszédében hangsúlyozta, hogy ez az esemény a világi elszigeteltség leküzdésének csúcspontja volt, ami lehetőséget teremtett Spanyolország számára, hogy részt vegyen a nyugat-európai közösségben.
Az utolsó akadály: a NATO
Még egy akadály maradt: a NATO. A PSOE népszavazást ígért a NATO-ban maradásról, de González megértette a NATO és az EGK-tagság közötti kapcsolatot. Az 1986. március 12-i népszavazás a szavazatok 52,2%-ával a maradás mellett döntött.
- január 1-jén Spanyolország és Portugália hivatalosan is csatlakozott az EGK-hoz. Enrique Barón visszaemlékezése szerint várakozással fogadták őket, tudva, hogy egy meglévő sebet zártak be, és a csatlakozás a spanyol demokratikus konszolidációjának nemzetközi elismerése volt.
Főkép forrása: euronews
