Szavazás Szilágyi Gábor Kísérlete Számítástechnikával
Szilágyi Gábor, aki Skóciában él, nem bízott a Fideszben, és kíváncsi volt, hogy a szavazata valóban eljut-e Magyarországra. Éppen ezért döntött úgy, hogy teszteli a külképviseleti szavazórendszert. Kísérlete során az Edinburgh-ban tartózkodva egy jeladót helyezett el a szavazólapját tartalmazó borítékban. Az eszköz kicsi, gombelemes, és sok boltban megvásárolható. Az ötlet a Kutyapárt aktivistáitól származik, akik a múltban már tesztelték a nyomkövetőt több nemzeti konzultáción is.
A jeladó naponta egyszer küldött jelet, így Szilágyi megtudhata, hogy a szavazata hol tartózkodik. Két napig Edinburgh-ban volt, majd továbbutazott Londonba, és végül Budapestre érkezett.
A boríték azonban gyanúsnak bizonyult a Nemzeti Választási Iroda Hengermalom úti telephelyén, ahol a Telex híradása szerint tűzszerészek vizsgálták át a beérkező urnákat. Itt fedezték fel a nyomkövetőt, amelyet tartalmazó urnát különleges vizsgálatokra elkülönítettek.
Szilágyi kifejtette: „Ha egy nyomkövetőt találtak, az az enyém volt.” Hozzátette, hogy nem volt benne rossz szándék, csupán a rendszert kívánta tesztelni. Ugyanakkor megjegyezte, hogy ha idő előtt felbontják a borítékját, azzal a szavazata el fog veszni. Erre reagálva elmondta: „Most már mindegy, a kétharmad megvan.”
Ez az eset rávilágít a külképviseleti szavazás kényes kérdéseire, és arra, hogy a technológia hogyan befolyásolhatja a választási folyamatokat. Szilágyi Gábor kísérlete pedig figyelemfelkeltő jele a magyar politikai szkepticizmusnak és a választási rendszerek megbízhatóságának kérdésére.
Főkép forrása: 444.hu
