Szilágyi Liliána Új Útjai: Guatemala és Mexikó Kalandjai
Szilágyi Liliánáról legutóbb május végén írtunk, amikor a jelek szerint végleg pont került az egykori úszónő és édesapja, Szilágyi Zoltán közötti jogi csatározás végére.
Az Európa-bajnoki ezüstérmes, ifjúsági olimpiai és Európa-bajnok úszó nemrég a LélekKözösség Peller Mariannal című műsor vendége volt, ahol elmesélte, hogyan alakult az élete az elmúlt időszakban. Mint mondta, tavaly májusban egyedül utazott ki Guatemalába egy hónapra, miután úgy érezte, nem jut ideje magára. Kint jógázással és meditálással foglalkozott, ritkán hagyta el a szállását, egy közeli hippi-városba viszont időnként ellátogatott kikapcsolódni zenés, éneklős estekre.
Folyamatosan azt súgta a belső hangom, vagy a lelkem, vagy a tudatalattim, teljesen mindegy, hogyan nevezzük, hogy el kell indulnom ezen az úton jobban, mélyebben. Hogy tanuljak, hogy szabadon legyek, hogy legyen terem és időm magamra. És mindaz, amit az eddigi életem során felépítettem, hogy én egy sikeres sportoló vagyok, jó tanuló, és akkor egyetem, ilyen-olyan külvilág számára elfogadható sikeres dolgok, azok valójában egy másodperce sem okoztak és okoznak boldogságot.
Miután hazatért, Szilágyi eldöntötte, hogy ad magának még egy esélyt Magyarországon. Több projektbe is belekezdett, de miután nyolc hónap elteltével úgy érezte, ámítja magát, eldöntötte, hogy mindent felszámol és Mexikóban próbál szerencsét: először Tulumban vállalt munkát egy hostelben.
Mondom nézzük meg, hogy akkor tényleg mindent nulláról kezdve… Megkaptam a munkát, igazából ez abból állt, hogy takarítottam egy hónapon keresztül. Mindent és mindenhogyan. Ami nagyon jó volt, mert van egy kis tisztaságmániám meg egy kis OCD-m, úgyhogy nagyon jól ki tudtam élni. Feltettem a zenét, és akkor sikáltam a vécét, meg felsepertem a faleveleket, meg akkor főztem, mosogattam, tök jó volt.
– magyarázta az egykori úszónő.
Rengeteg minden elindult bennem. Például az első nap megjelent az a gondolat – az egómból –, hogy »de hát én egyszer a világon az egyik legjobb voltam valamiben, és most itt vécét súrolok, hogy micsoda dolog?« És utána rögtön jött már az a belső hang, hogy de valahol el kell kezdeni az új utat, és muszáj megélned olyan dolgokat, amiket eddig nem éltél meg, és nem az egódból kéne működjél, hanem abból, hogy mi vagy te.
Később egy ruhamárka kereste fel azzal, hogy szívesen fotóznának vele egy Puerto Morelos-i helyszínen. Szilágyi el is ment a térségbe, ahol végül hetekig maradt.
Igazából nem csináltam semmi különösebbet, jógázgattam, kapcsolódtam emberekkel, meg nyugodt voltam. És annyira nagyon-nagyon meglepett, hogy mennyire meg tudok nyugodni, hogy heteken keresztül csak így »áztattam« magamat ebben.
Noha az eredeti terve az volt, hogy utazgat majd, munkát keres és jógát oktat, úgy alakult, hogy találkozott egy jógaközösséggel, akikkel heteket töltött el a dzsungelben. Ez idő alatt megtanították még jobban meditálni, elvégzett egy újabb jógaoktatói képzést és a zene felé is elkezdett nyitni, gitározni tanult.
Mint mondta, az elmúlt időszakban annyi mindent megtapasztalt, hogy úgy érzi, mintha a mögötte álló öt hónap legalább öt év lenne. Jelenleg Magyarországon tartózkodik, októberben viszont vissza tervez térni Mexikóba, hogy ott folytathassa az életét.
Főkép forrása: 24.hu
