Szőke András filmrendező kívülállónak tartja magát, fél a magányosságtól, és fontosnak tartja az improvizációt az alkotási folyamatban.
A rendező szerint filmjei a magyar kisembereket, karaktereket mutatják be, akik a rendszerváltás előtt is, utána is megvoltak. „Semmi nem változott, ugyanazok a karakterek most is megvannak, mint régen” – mondta Szőke András.
Az emberi alapsémák sem változtak: „Merem-e vállalni magamért a felelősséget, merem-e a döntéseimet vállalni, van-e félelem, van-e alkalmazkodás bennem, teszek-e kompromisszumokat?” – sorolta a rendező.
Szőke András szerint nagyon nagy probléma van most a felelősségvállalással. „Nézzék meg a kozmetikai eszközvilágot, az emberek nem merik felvállalni, hogy megöregednek, ami szerintem csodálatos” – mondta.
A rendező úgy látja, továbbra is úgy élünk, hogy még egy munkát elvállalunk pluszban, hogy ki tudjunk fizetni valamit, aztán amikor a túlhajszoltság az egészségünkre megy, akkor jövünk rá, hogy nem jó valami.
Az egzisztenciális túlélés miatt sok mindenre képesek vagyunk, amire a környezetünk lehetőséget nyújt. „Volt olyan szakasz az életemben, hogy csakazértis, dühből szerettem volna létrehozni valamit” – mondta Szőke András.
A borítókép forrása: telex.hu
