A magyar, finn és észt nyelvek gyökerei Északkelet-Szibériában
Az uráli nyelvcsalád, amely magában foglalja a magyar, finn és észt nyelveket, váratlan helyszínre, Északkelet-Szibériába vezet. A Harvard Egyetem kutatói egy friss kutatás során erre a következtetésre jutottak, amelyet a Harvard Gazette is részletesen bemutatott.
A kutatás során 180 szibériai ember DNS-mintáját elemezték, és több mint 1000 már meglévő DNS-mintával hasonlították össze az emberiség elmúlt 11 ezer évére vonatkozóan. Az eredmények azt mutatják, hogy a mai uráli nyelvcsalád népeinek ősei körülbelül 4500 évvel ezelőtt, a mai Jakutföld területén éltek.
Alexander Mee-Woong Kim, a tanulmány egyik társszerzője megjegyezte, hogy a földrajzi elhelyezkedésük sokkal közelebb áll Alaszkához vagy Japánhoz, mint Finnországhoz.
A nyelvészek és régészek között jelenleg nincs egyetértés az uráli nyelvek eredetéről. A legismertebb elmélet szerint az uráli nyelvcsalád az Urál hegység közeléből származik, míg egy másik elmélet keletebbre helyezi azt. A legújabb kutatás szerint ez utóbbi verzió a valószínűbb.
A kutatás feltárt genetikai nyomokat, amelyek a 4500 éves jakutföldi mintákban jelentek meg, és a kutatók feltételezik, hogy ezek a tulajdonságok a jakutföldi vadászó-gyűjtögető csoportok révén terjedtek el Észak-Skandináviától a mai Magyarországig.
A tanulmány megállapította, hogy az uráli nyelvcsalád népei időben átfedésben álltak a jamnaja népekkel, akiknek az indoeurópai nyelvek elterjedését tulajdonítják Eurázsiában. Az ő őshazájuk a jelenlegi Ukrajna területén lehetett.
A kutatók említették a Szeima-Turbino jelenséget is, amely 4000 évvel ezelőtt Észak-Eurázsiában jelent meg, fejlett bronzöntési módszerekkel. Ez a régészeti fogalom a távolsági kereskedelemmel és új társadalmi kapcsolatok kialakulásával van összefüggésben, ami a vizsgált DNS-minták eredményeiben is tükröződik.
Bár a kutatás szerint az uráli nyelvcsalád gyökerei Szibériába vezetnek, a különböző kultúrák eltérnek abban, hogy mennyi jakutföldi felmenővel bírnak. A finneknél ez körülbelül 10%, az észteknél 2%, míg a modern magyaroknál a nullához közelít. Azonban a DNS-minták arra utalnak, hogy a középkorban ez az arány jelentősen magasabb volt a magyar populációban.
Főkép forrása: telex.hu
