Új Felfedezések a Pteroszauruszok Evolúciójában
A közelmúltban végzett kutatások váratlan eredményekkel szolgáltak a pteroszauruszok evolúciójával kapcsolatban, különösen egy jelentős méretű példány maradványainak részletes elemzése után. Az IFLScience cikke alapján a tudósok új, úttörő felfedezéseket tettek az ősi repülő hüllők anatómiájáról is.
A pteroszauruszok, a szárnyas őshüllők, amelyek a késő triász kortól a kréta kor végéig éltek, voltak a legnagyobb ismert gerincesek, amelyek képesek voltak repülni. Egyes példányaik mérete egy mai zsiráf magasságával vetekedett. Skócia Skye szigetén 2017-ben fedeztek fel egy ilyen lenyűgöző leletet, melynek szárnyfesztávolsága meghaladta a 2,5 métert. Ez a példány a Dearc sgiathanach nevet kapta, és most ennek az alapos vizsgálata hozta meg az új ismereteket.
A tanulmány szerint a szakértők megállapították, hogy ez a példány még nem érte el teljes testméretét, mielőtt elpusztult volna, vagyis felnőtt kora előtt halt meg. Ez arra utal, hogy a pteroszauruszok korábban sokkal nagyobbra nőhettek, mint azt eddig a tudósok feltételezték. Ezelőtt az volt az általános vélemény, hogy ezek a repülő hüllők a jura korig kis méretűek maradtak, majd ezután nőttek hatalmasra más hüllőkkel együtt. A Dearc sgiathanach bizonyítja, hogy a jura kor közepére már léteztek hatalmas fajok, ami azt jelenti, hogy a méretnövekedés sokkal korábban kezdődött.
A kutatások emellett arra is rámutattak, hogy az állat nagy mellizomzattal rendelkezett, amely a repülést és vadászatot segítette. Különösen érdekesek voltak a felfedezett egymás közé nyúló fogak, amelyek segítségével tintahalakat ragadhatott ki a vízből. Ezek a felismerések jelentős mértékben hozzáadják a pteroszauruszok fejlődésének és életmódjának megértéséhez.
Főkép forrása: 24.hu
