László Története: A Barlangból az Önkormányzati Lakásba
László története megható példája annak, hogyan segíthet egy szociális program életminőség javításában. Az Utcáról Lakásba Egyesület legújabb bérlője egy olyan korábban állami gondozásban felnövő ügyfél, aki 30 éven keresztül barlangban élt. A lakás, ahová beköltözött, már a második az együttműködésük keretein belül a 2. Kerületi Önkormányzattal.
Fehér Melinda, a szervezet szociális munkása, mesélt Lászlóról: „A történetét két hónapja kezdem megismerni. Azóta többször találkoztunk, hivatalos ügyeket intéztünk, és együtt néztük meg a leendő lakását. Elmentem hozzá a barlanghoz is, ahol eddig élt.”
László több mint harminc évig élt egyedül a természetben. „Nem kalandvágyból, hanem azért, mert nem volt hova hazamennie,” mondta Melinda. Vidéki gyermekotthonban nőtt fel, de nagykorúsága után az utcára került, és sosem élt önállóan.
A fővárosban család és kapcsolatok nélkül kellett boldogulnia, sokszor alkalmi munkákból tartotta fenn magát. László kialakított egy helyet magának, amit rendben tartott és otthonának tekintett, még ha mások nem is nevezték volna annak. Sokáig zárkózott maradt a külvilág felé, félt a segítség kontrolljától.
Mostanra azonban megnyílt; megbízható és pontos munkatárs lett. Takarítóként dolgozik, és becsülettel végzi a feladatait. „Most először költözhet önállóan lakásba. Ez nem jutalom, hanem esély arra, hogy biztonságban éljen,” hangsúlyozta Melinda.
Az Utcáról Lakásba program keretében a lakhatás mellett szociális munka is biztosított László számára. Hetente találkoznak, közösen intézik az ügyeket, és Melinda segít neki, hogy hosszú távon is fenn tudja tartani új élethelyzetét.
László története bebizonyítja, hogy a szociális programok nemcsak lakhatást biztosítanak, hanem egy új esélyt is a boldogulásra és a biztonságra. Az új lakás reménysugár László számára, ahol végre valódi otthona lehet, ahol pihenhet, főzhet, és kulcsra zárhatja az ajtót.
Főkép forrása: 444.hu
