Új tanulmány a múmiák balzsamozásáról: Szagok alapján derítik ki a technikákat
A kutatók régóta vizsgálják, hogy az ókorban hogyan tudták mumifikálni a holttesteket olyan hatékonyan, hogy azok napjainkban is kiváló állapotban maradtak. Egy új tanulmány célja, hogy a múmiákat körüllengő szagok elemzésével megfejtse a balzsamozási folyamat részleteit. A kutatást a Bristoli Egyetem vegyészei végezték, és a Science Daily számolt be róla.
A kutatás során kiderült, hogy a múmiák által kibocsátott szagok nem csupán a testek öregedésének vagy bomlásának következményei, hanem a balzsamozás és tekercselés során felhasznált anyagok keverékére is utalnak. A kutatók szerint ezek a felfedezések feltárhatják a mumifikálás módszereinek változásait az időszakos jellemzők alapján.
A kutatók egy innovatív megközelítést alkalmaztak, amikor borsszem méretű levegőmintákat vettek a múmiák közelében. Ez eltér a hagyományos módszerektől, amelyek általában a szilárd anyagok oldószerben való feloldására támaszkodtak, ami gyakran a delicát elemek károsodásával járt. A begyűjtött gázokat fejlett analitikai eszközökkel elemezték, lehetővé téve az illékony szerves vegyületek azonosítását.
Összesen 19 múmiát és 35 balzsam- és kötszermintát vizsgáltak, amelyek az időszámításunk előtt 3200 és az időszámításunk szerinti 395 közötti időszakból származnak. Wanyue Zhao geokémikus vezetésével a kutatócsoport 81 különböző illatkomponenst azonosított. Ezekből a vegyületekből kiderült, hogy milyen anyagokat használhattak a múmiák tartósításához.
A kutatás során megállapították, hogy a zsírok és olajok aromás vegyületeket és rövid szénláncú zsírsavakat hoznak létre. A méhviasz monokarbonsavakat és fahéjvegyületeket termel, míg a növényi gyanták aromás vegyületeket és szeszkviterpént szabadítanak fel. A bitumen pedig nafténes vegyületeket eredményezett.
Zhao elmondta: „Eredményeink azt mutatják, hogy a kémiai mintázatok történelmi korszakokonként változtak. A korábbi múmiák egyszerűbb profilokkal rendelkeztek, míg a későbbi példányok összetettebb keverékeket mutattak, amelyek importált gyantákat és bitument tartalmaztak.”
A tanulmány különös figyelmet szentel a különböző testrészek balzsamozási technikáinak, amelyek eltérhettek egymástól, ami további kutatásokat igényel. Richard Evershed, a Bristoli Egyetem kémiaprofesszora így nyilatkozott: „Illékonyanyag-elemzésünk elég érzékeny volt ahhoz, hogy alacsony koncentrációban is kimutassa a maradványokat, így bővítette az ókori egyiptomi temetkezési szokások tanulmányozását.”
Ez a felfedezés új perspektívákat nyit a mumifikálás módszereinek megértésében, tisztább és részletesebb képet adva az anyagválasztásokról és a tartósítási stratégiákról.
Főkép forrása: telex.hu
