Új Univerzális Formaosztályt Fedeztek Fel Magyar Kutatók

A Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) közös Morfodinamika Kutatócsoportja az Oxfordi Egyetemmel együttműködve új, univerzális formaosztályt fedezett fel. Az intézmény közleménye szerint ezek az újdonságok jelentős hatással lehetnek a biológiai szövetek és az építészeti tervezés területén is.
A felfedezett formaosztály, az úgynevezett "lágy cellák", a biológiai szövetek geometriai építőelemei, és számos helyen megtalálhatók a természetben, a csigáspolipoktól kezdve az izomsejtekig. A kutatók szerint ezek a formák nemcsak a biológiai szövetek geometriáját magyarázhatják meg, hanem új perspektívákat nyithatnak az építészeti tervezésben is.
A matematikusokat Platón elmélete óta foglalkoztatta a térkitöltő csempézések problémája, amelynek célja olyan formák megtalálása, amelyek hézagok és átfedések nélkül borítják be a síkot vagy töltik ki a teret. Az olyan egyszerű formák, mint a háromszögek, sokkal ritkábban fordulnak elő élő szervezetekben, amelyek inkább görbült felületeket és kevés éles csúcsot használnak. Az evolúció számos térkitöltő mintázatot alakított ki, amelyek közül sok élesen görbült felületekből és kevés éles sarokból áll.
Eddig rejtély volt, hogyan fejlődnek ki a természetben ezek a geometriailag összetett „lágy alakzatok”. A választ Domokos Gábor, Regős Krisztina, G. Horváth Ákos, valamint Alain Goriely, az Oxfordi Egyetem kutatója adta meg cikkükben, amely a PNAS Nexus tudományos folyóiratban jelent meg. A cikkben a lágy cellákat mint a matematikai formák egy új osztályát írják le.
Két dimenzióban a lágy celláknak görbe éleik vannak és mindössze két csúcsuk. Ilyen minták figyelhetők meg például az izomsejtekben, a zebra csíkjaiban, a folyami szigetek alakjában és a hagymarétegekben. Három dimenzióban azonban ezek az alakzatok összetettebbé válnak. A kutatás során a tudósok megállapították, hogy a térbeli lágy celláknak egyáltalán nincs csúcsuk. Kidolgoztak egy olyan eljárást is, amely egy ismert poliéderes mintázatból kiindulva, az élek megfelelő deformálásával hoz létre lágy cellákból álló térkitöltést. Ennek az eljárásnak az alkalmazásával több lágy cellatípust is azonosítottak.
Nem sokkal később a kutatók számos példát találtak lágy formákra a természetes és épített környezetben. A legmegdöbbentőbb felfedezésük azonban az volt, hogy az ikonikus Nautilus csigáspolip belső kamrái maguk is lágy cellák. Ezen eredmények új kérdéseket vetnek fel a geometria és a biológia területén: például, hogy miért részesít előnyben a természet bizonyos mintázatokat.
A kutatók szerint a lágy cellák koncepciója nemcsak a szövetek statikus geometriáját segítheti megmagyarázni, hanem a növények gyökereinek növekedését is, amely az egyik legelterjedtebb biológiai formafejlődési folyamatnak számít.
Főkép forrása: 24.hu












