Matolcsy György a Magyar Nemzetben megjelent írásában véleményezte a költségvetést és a beruházások szerkezetét.
A Magyar Nemzeti Bank elnöke már korábban is kritizálta a költségvetést. Feltette a költői kérdést: „Az idei második félévben a GDP terén helyreálló magyar gazdaságnak szüksége van-e a 2022. évre tervezett 5,9 százalékos költségvetési hiányra?”
Szerinte nem, sőt a teljes helyreállításhoz, tehát az egyensúlyi felzárkózáshoz már 2022-ben vissza kell térni a 3 százalék körüli hiányhoz és a dinamikusan csökkenő államadósság-rátához.
Ezek nélkül belép a helyreállítási paradoxon: minél többet költ az állam és minél jobban eladósodik, annál előbb ütközik pénzügyi korlátokba az újraindult növekedés.
A valódi vita a felzárkózás eddigi, zömében extenzív útjának folytatásáról vagy egy új, okostőke-intenzív pályára, tehát egy fenntartható felzárkózásra való áttérésről szól.
Nemcsak 2022-ről, hanem az egész 2020-as évtizedről van szó. Az új pályára áttérést gátolná, ha az újraindítás után is folytatnánk a háromnegyedében építést jelentő állami beruházási politikát az „okos” tőkebefektetésekre való áttérés helyett.
Leginkább azt kifogásolja, hogy a magyar beruházási rátában az egyik legalacsonyabb a tudásintenzív növekedéshez szükséges, okosberuházások aránya.
Az állam „vasba és betonba”, nem pedig képességekbe, intézményekbe és agyakba fektet. -emelte ki a lényeget. Újat sajnos ezzel nem mondott.
Az állami építkezések magas aránya szűkös építési kapacitásokba ütközik, ezért az állam beruházási tevékenysége erős építőipari és építőanyag-ipari inflációt gerjeszt, amelyet a növekvő importált infláció tovább erősít.
Minden növekedési forrás fontos, de a fenntartható felzárkózás legfontosabb forrása valójában a termelékenység bővülése. Ezt a digitális beruházások növelik a leggyorsabban.
Ha alacsony a digitális beruházások és magas az építési beruházások aránya, akkor szűkös a termelékenység emelkedésének a forrása. Véleménye szerint nálunk jelen pillanatban pontosan ez a helyzet.
Forrás: Index
