Elhunyt Víctor Coyote, a spanyol zenei színtér ikonja

Kevés címke illett igazán Víctor Coyote-ra, és ez volt mindig is a legjobb ajánlólevele. A galíciai Tui városában 1958-ban született művész csütörtökön kerékpárbalesetben hunyt el, maga mögött hagyva egy olyan pályát, amely az 1970-es évek végén indult és közel hetvenévesen ért véget, mindeközben sosem hagyott fel az önmaga újrafogalmazásával.

Zenei karrierje

Zenei pályája 1979-ben kezdődött a Los Coyotes megalapításával, amelyet Fernando Gilaberttel közösen vezetett, és amelytől művésznevét is kapta. Az együttes a psychobilly színtéren indult, de hamar latin ritmusok felé fordult, úttörővé válva a hangzásbeli keresztezésekben Spanyolországban, jóval azelőtt, hogy mások népszerűvé tették volna ezt az irányt.

Első lemezük, az 1985-ben megjelent „Mujer y sentimiento” a movida térképére emelte őket, arra a Vigo és Madrid között kibontakozó mozgalomra, amelynek Víctor Coyote az egyik legnyughatatlanabb alakja volt. A banda 1988-ban nevet váltott, Los Coyotes de Víctor Abundancia néven folytatta, és ekkor jegyezték legismertebb számukat, az „Esta noche me voy a bailar”-t, mielőtt 1992-ben végleg feloszlottak.

Képregények és videók

A zenekar feloszlása nem jelentett szünetet, csupán formátumváltást. Coyote már évek óta a zenét és a képregényrajzolást ötvözte. 1984 és 1987 között a „Madriz” című folyóiratban publikált, majd teljes erővel a videoklipek rendezésébe és rajzolásba vetette magát.

Ő rendezte a Los Rodríguez „Milonga” című számához készült klipet, valamint a „Carmiña Vacaloura” videóját is, amely a Xabarín Club egyik betétdala lett, és máig ott él egy galíciai generáció nagy részének emlékezetében. Ezzel párhuzamosan önálló képregény- monográfiákat is jelentetett meg, mint például a „Come yuca”-t (1998), amelyek megerősítették helyét a spanyol grafikai színtéren.

Szólókarrier és öröksége

1995-ben tért vissza a stúdióba szólóban a „Lo bueno, dentro, disco” című albummal, amelyről a Jaguarundi származik; ez lett abban az évben a Vuelta Ciclista a España hivatalos főcímdala. Ezt követően továbbra is jelentetett meg zenéket, rajzolt és forgatott, soha nem kötve magát egyetlen kifejezésmódhoz sem.

Egy friss interjúban így jellemezte saját munkáját: egy olyan emberé, aki „inkább lát, mint hall”. 2024-ben a „Si te falta calle” című képregénye bemutatásakor arról beszélt, hogy a humor elkerülhetetlen összetevője műveinek, még ha soha nem is az egyetlen; az élet ábrázolása mindig megkíván belőle egy keveset.

Víctor Coyote élete utolsó éveiben sem hagyott fel a munkával és a nyilvános szerepléssel. Az elmúlt májusban egy interjúban saját pályájának vezetőjeként járta végig életútját, és a Festival de Cans egyik főszereplője volt, ahol nyolc, leginkább emlékezetes munkáját idézték fel. Csütörtöki halála, egy kerékpárbaleset hirtelen zár le egy olyan pályát, amely a végsőkig ellenállt annak, hogy egyetlen mesterségben állapodjon meg.

Víctor Coyote öröksége sokak számára inspirációt jelent, és emléke tovább él a zene és a művészet világában.

Főkép forrása: euronews