Kilencven évvel ezelőtt: Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula világkörüli útja
Kilencven évvel ezelőtt, 1935. május 10-én érkezett meg Londonba Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula. Érkezésük nagy visszhangot váltott ki nem csupán a brit, hanem az amerikai, szingapúri és még indiai médiában is, Magyarországon azonban mindössze egy kis hír formájában számoltak be a két világutazóról.
Sulkowsky a „Motorral a világ körül” című könyvében örökítette meg érzéseit: „Hétévi távollét után érjük el Európa partjait. Érzéseinket lehetetlen leírni, szinte sírunk az örömtől, amikor Anglia ködös partjai előtünedeznek.” 1928-ban, Párizsból indultak világ körüli útjukra egy oldalkocsis Harley Davidssonnal. Kezdetben egy harmadik utitársukkal, Tila Boriskával indultak, aki azonban malária áldozatául esett, így vissza kellett térniük Budapest közelébe.
Egy német juhászkutya, Hadzsi, a legjobb útitársaiként kísérte őket, számos alkalommal védelmet nyújtva a sátorveréskor és a rossz szándékú emberekkel szemben.
Sulkowsky és Bartha: A kaland vágyai
Sulkowsky 1902-ben született, és középső gyermek volt a családban. Katonai pályára lépett, de a húszas évek közepén fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy bejárja a világot. Bartha Gyula, az erdélyi születésű ezermester, társa lett, aki szaktudásával támogatta őt a motorok és az útépítés terén. Milánóban tervezték meg az utazásukat, ami számukra nem csupán a kalandvágy kifejeződése volt, hanem egy tanulmányút, ahol a magyar emberek „sportra termettségéről” szerettek volna példát mutatni.
Az utazás kezdete
1928 nyarán elkezdődött a nagy kaland. Sulkowsky folyékonyan beszélt németül és angolul, kezdetben Boriska nyelvtudására is támaszkodhattak. Az útvonaluk Franciaországon, Olaszországon, Spanyolországon és Portugálián át Észak-Afrikába vezetett, majd Jeruzsálemen és Bejrúton keresztül érkeztek Szíriába. Itt életveszélyes helyzetbe kerültek, amikor az őslakosok nem barátságosan fogadták őket.
A Balkánon keresztül visszatértek Budapestre, ahonnan pár hét múlva az egyiptomi piramisokhoz látogattak. Az útjuk során több országot érintettek, így Szudánt, Bombayt, Delhit, és Srí Lankát is.
Kihívások és kalandok
Az ausztrál sivatagban szembe kellett nézniük a gyorsan váltakozó időjárással. A helyi magyar közösséggel való találkozásuk nagy hatással volt rájuk, hiszen honvágy gyötörte őket, de a hazaiakkal való kapcsolattartásukra is hunytak.
Indonéziában Sulkowsky a gyarmatosító hollandok által épített utakat a legszebbek között emelte ki. Szingapúrban és Bangkokban sok európaival találkoztak, és Vietnámban ellenséges környezetbe kerültek, ahol bandák támadták meg őket.
A hazatérés
Sulkowsky és Bartha hosszú utazás után 1935 májusában érkeztek vissza Európába. Londonból Belgiumon, Franciaországon át tértek haza, ahol a Horthy Miklós kormányzó fogadta őket. A rekordot, amit felállítottak, 170 ezer kilométert megtéve, 1995-ig senki sem döntötte meg.
Sulkowsky a hazatérése után a filmgyártás iránt érdeklődött, ám a stúdiója végül csődbe ment. Később motorját egy üvegesnél hagyta, aki nem tudta, milyen értékes kincset vásárolt meg.
Sulkowsky fiatalon, 1950-ben halt meg, Bartha pedig még évtizedekig élt, és új földművelési technikákat tanított be a hazájában. Az ő kalandjaik azonban örökre beírták magukat a történelem könyvébe.
Főkép forrása: telex.hu
