Wes Anderson legújabb filmje: A föníciai séma

Wes Anderson legújabb filmje, A föníciai séma, nemcsak a színészek és a stáb tagjainak nevével büszkélkedik a stáblistán, hanem a díszletekben felhasznált valódi festmények is helyet kaptak, köztük Renoir alkotásai. A film a német Babelsberg Stúdióban készült, és megőrzi Anderson sajátos stílusát, amelyet már egy évtizede ismerünk: a szemet gyönyörködtető, extravagáns minták és pasztell színek mellett a díszítéseket valódi művészeti műremekek gazdagítják.

A film egyik érdekessége, hogy a valódi festmények felhasználása új dimenziót ad Anderson munkásságának. Ez a választás tükrözi, hogy a rendező mögött a látszat mögött mindig ott rejtőzik valami emberi, amelynek felfedezése a nézők tűrőképességétől függ. Anderson stílusát könnyen lehet reprodukálni, de ez a film olyan mélyrétegeket kínál, amelyek feldolgozása nem mindig egyszerű.

A cselekmény középpontjában Anatoli Zsa-Zsa Korda (Benicio Del Toro) áll, aki a híres magyar népnevével ellentétben inkább egy pénzéhes kapitalista, akit a média csak Mr. 5% néven emleget. Korda mindent megtesz, hogy magas kockázatú üzleteket kössön, miközben folyamatosan élete veszélyben forog. A történet humorral fűszerezve mutatja be a szereplő üzleti terveit, amelyek mögött a geopolitikai helyzet és a nemzetiségi különbségek állnak.

Érdekes, hogy Anderson a megszokott operatőrét, Robert Yeomant, Bruno Delbonnelra cserélte, ami a film képi világát sokkal dinamikusabbá tette. A történetek egymásra építkezését az új operatőr friss lencséje révén különösen jól kihangsúlyozta.

A film további jellegzetessége, hogy Anderson ezúttal buddhista koncepciókat és bibliai víziókat is bevon, amelyek mélyebb filozófiai kérdéseket vizsgálnak az élet értelméről. A főszereplő, Korda, a film nyitójelenetében történő repülőbaleset után szembesül önnön felfogásával és múltjával, amely új irányt ad a történetnek.

A föníciai séma bemutatja a korábbi Anderson-filmek szellemiségét, de ugyanakkor felfrissíti őket az új művészi megközelítéssel. Ez a film nem csupán az üzletről és a politikai feszültségekről szól, hanem a felnőtté válásra és az önrendelkezésre is reflektál.

A film május 29-től elérhető a magyar mozikban, és ígéretes, hogy a nézők nem csak szórakozást, hanem egy újabb mély koherenciát is kaptak Anderson művészetéből.

Főkép forrása: telex.hu