Vinet és Alekksandra: két kreatív szellem Máltán
Julien Vinet azt szeretné, ha vele együtt képzelné el a szürkületet. A nap koronaként ül majd a mészkő épületek tetején. Aztán vörös és narancssárga folyamok árasztják el a kopott stúdiót, amelyet kreatív partnerével, Sam Alekksandrával közösen használ. Ahogy újabb nap hanyatlik az éjszaka felé Málta Three Cities negyede fölött, a meleg fény végigsiklik a fakó rózsaszín falakon, amelyeket pop-up költészeti rendezvényeik poszterei borítanak. „Itt különleges a naplemente” – mondja Vinet határozottan.
A francia művész, aki mintegy egy évtizede költözött Máltára, miután nyolc évet töltött Japánban, különös érzékkel talál váratlan jelentést a megszokott pillanatokban. Szeret a mélyükre ásni, amíg olyan igazságra nem bukkan, amelyet érdemes felszínre hozni – vagy ahogyan ő nevezi: az „elavult szépségre”. Ezért vonzódnak ő és Alekksandra, a Ponks kollektíva mögött álló alkotópáros, a határhelyzetekhez, az itt és ott közötti senkiföldjén létező dolgokhoz – mint például naplementéhez kötődő rituáléjuk. És talán nem véletlen, hogy mindketten egy olyan országban találták meg az alkotói szabadságot, amelyet maga is a „köztes” állapot határoz meg.
Vinet számára Málta időt és teret adott arra, hogy önmagának mindkét oldalát megélje: a punkot és a tökéletességre törekvőt. Alekksandra számára, aki máltai újságíróból lett költővé, viszonyítási pontot teremtett ahhoz, hogy kialakítsa saját művészi nyelvét. Az efféle alkotói szabadság viszonylag új jelenség az országban. Évekig alig akadtak galériák Máltán, és még kevesebb lehetőség nyílt arra, hogy a művészek megmutassák munkáikat. Mostanra az olyan új intézményeknek köszönhetően, mint a Malta Biennale, valamint az ország egyre növekvő nemzetközi láthatósága révén, a helyi művészeti szcéna kezd egészen máshogy kinézni.
Málta különös jelenség: apró szigetcsoport a Földközi-tengerben, amely évezredeken át egyik kultúrát a másik után szívta magába. Konyhája az afrikai, mediterrán és brit hatásokat ötvözi. Ez az egyetlen szemita nyelv, amelyet latin betűkkel írnak. Vannak föníciai csónakjai, katolikus templomai és brit címerei. Sokféle hatása ellenére a máltai művészet hosszú ideig a múlt egyetlen epizódjában ragadt. Ahogy később egy idegenvezető mondja nekem Valletta Muza galériájában: „Barokk ez, barokk az – sok máltai számára az igazi művészet kizárólag barokk.” Mostanra azonban repedések jelentek meg a barokk homlokzaton.
Műteremben Vinet és Alekksandra azon gondolkodnak, mi következik ezután. Barátjukkal és alkotótársukkal, Michael Quinton hangművésszel ülnek össze, hogy megvitassák hozzájárulásukat Málta pavilonjához a dél-koreai Gwangju Biennálén. A Vinet művészeti vezetésével megvalósuló BEJN/In-Between című pavilon Attardot, a Ponksot és Quintont fogja össze egy olyan projektben, amely három egymáshoz kapcsolódó installáción keresztül teremt kapcsolatot Málta és Korea között.
A láthatatlan szépség, az elavult szépség és a köztes állapotok iránti vonzalom, a tradicionális és a modern, a múlt és a jelen összetalálkozása – mindez Vinet és Alekksandra munkásságában egyaránt megjelenik. Máltán folyamatosan formálódik a művészi szcéna, új lehetőségekkel és inspirációval várja az alkotókat. A kreatív szcénában zajló változások pedig nem csupán a művészeket érintik, hanem az egész társadalmat is átformálják. Vinet és Alekksandra pedig, a Ponks alkotópárosa, részesei ennek a változásnak, és újra és újra megtalálják a köztes állapotokban rejlő kreatív potenciált.
Főkép forrása: euronews
