A Zsaru Választása: Simon Templartól a Való Világig
Tizenhat éves voltam, valamikor a hatvanas években, amikor eldöntöttem: zsaru leszek, semmi más.
Mitől támadt ez a nagy eltökéltség?
Simon Templar miatt. Ezt a tévés sorozatot falta akkor az egész ország. Roger Moore, a főszereplő tip-top elegánsan került elő a hatalmas bunyókból, mindig ő győzött, és döglött érte az összes magyar lány. Így már érthető?
A Váratlan Fordulat
Varjasi Gábort az isten se zsarunak teremtette. Szülei mindketten tanárok voltak, ötéves korától maga is irodalom- és zenerajongó volt, később irodalmi színpadokon lépett fel. Egy farmeres, nyugatimádó srác, amolyan kívül-belül laza, igazi humán értelmiségiféle. Talán soha nem került volna a pályára, ha az érettségi után, hatvannyolcban nem sorozzák be katonának. Persze ettől még nem lesz valakiből rendőr.
A Pálya Kezdete
Csak hát hirtelen a nyakába pottyant egy lehetőség. Mivel a rendőrség és a határőrség állományában óriási volt a tiszthiány, az arra alkalmas kiskatonáknak felajánlották, kiválthatják a sorkatonaságot egy kétéves BM tartalékos tiszti tanfolyammal. Kalandvágyból jelentkezett.
"Képzelje csak el: húszévesen a hosszú hajammal, gitárral a hónom alatt hirtelen a Zalaegerszegi Városi és Járási Rendőrkapitányságon találtam magam, mint nyomozó alhadnagy. Ezen még én magam is meglepődtem. Mert persze lövésem sem volt a nyomozó szakmáról."
A Mestertől Tanultak
De azért mindenkinek lehet szerencséje. Némi hányódás után egy tapasztalt bűnügyi nyomozótiszt mellé osztották be. Bálint bátyó – így hívta a mesterét az ifjú nyomozósegéd – sem bajlódott anno sokat a középiskolával (később elvégzett talán valami gyorsított tanfolyamot vagy iskolát), művelt embernek sem lehetett mondani, viszont két dolog is jellemezte: a fifikás agy és az empatikus készség. Úgy is hívta mindenki: „Egerszeg Columbója”. Varjasi Gábor mellette nőtt fel, így lett belőle igazi zsaru, a zalai Columbo.
Pörgetéses Kihallgatás
Bálint bátyótól tanulta meg például a pörgetéses technikát. Mi is ez? A kihallgatások során megismerni a bűnöző delikvens személyiségét, beszéltetni és beszéltetni, sok cigit elszívni együtt, viccelni vele, kávéval kínálni, és közben abba az irányba vinni, amerre a kihallgató tiszt akarja. Locsogni-fecsegni, és közben iszonyatosan figyelni, főleg arra, merrefelé nem akar elmenni a gyanúsított.
"Idővel már össze se kellett néznünk a bátyóval, spontán vettük át egymástól a szót, cserélgettük a szerepeinket, egyikünk dumáltatott, a másik közben töprengett és figyelt: aha, itt lehet fogás az emberen. Na, ez a pörgetős kihallgatás."
Jellemző Bűnügyek a Hetvenes-nyolcvanas Évek Zalájában
„Jellemző volt a betörés, a rablás, a lopás, a markecolás. Különböző, erre szakosodott bandák működtek a megyében, és mondhatom, nem csak hülyékből álltak. Az egyik ilyen bűnöző csoport már 76 betörést hajtott végre, de nem tudtuk elkapni őket."
A Fegyvertolvaj Bandának Vége
„Elmeséljem az utolsó akciójukat? Na, az egy kocsma kifosztása volt. Elvitték az egész kasszát, az értékes italkészletet és többek között a gazda legálisan tartott vadászfegyverét. Ez utóbbi nagyon súlyos tettnek számított a hetvenes években."
A Zsaru Empátiája és Kőkeménysége
Varjasi Gábor mintha barátságban lenne a bűnnel, mintha kedélyesen, otthonosan kezelné azt. „A bűnelkövetés az emberi természet része. Persze nem csak kedélyes, whiskyzős betörők vannak, hanem olyan ügyek is, ahol szóba se jöhet a zsaru empátiája. Agyonszurkált testek, örökre tönkretett családok, megerőszakolt kiskorúak, félig agyonvert asszonyok."
"Az igazságügyi orvosszakértő megpróbált tanítani: csak azt a testrészt kell nézni, amit éppen boncolnak, ne az egészet. Honnan is tudhatta az a szakértő, hogy nekem otthon egy ugyanilyen korú kislányom van? Az ilyen ügyek után nem szabad egyenesen hazamenni, nem szabad hazavinni azt, amit láttál."
A rendőri munka varázsa mögött kemény valóság húzódik meg, és néha a leghétköznapibb idill mögött is drámai történetek feszülnek. Az igazi mesterek képesek a legjobbat kihozni mindkét világból.
Főkép forrása: 24.hu
