Caravaggio: Az Itáliai Művész, Aki Életében Több Bűncselekményt Követett El, Mint Festményt Készített
Még jóval a horrorfilmek és thrillerek előtt a vérengzős brutalitás bemutatásának egyik legegyszerűbb vizuális módja a festészet volt. Persze ha egy festő hitelesen akarta ábrázolni az ilyesmit, akkor érdemes volt jónak lennie anatómiából. Volt, aki ezt a tudást egészen egyedi módon sajátította el: a világhírű itáliai művész, Caravaggio a 17. század elején tökéletesítette az emberölés ábrázolását, miután maga is elkövetett egy gyilkosságot.
Az olasz festő kora egyik legtermékenyebb és legformabontóbb művésze volt, a stílusát a fény és az árnyék éles kontrasztja jellemezte, de szinte hihetetlen, hogy ennyi bűncselekmény elkövetése mellett volt ideje még festeni is. Élete során többször is bíróság elé állt vagy börtönben raboskodott, a többi között olyan dolgokért, mint rágalmazó versek írása, emberek karddal fenyegetése vagy pincérek dobálása. Végül kénytelen volt még Rómából is elmenekülni, hogy megússza az emberölésért rá kiszabott büntetést, így száműzetésben halt meg.
Caravaggio, eredeti nevén Michelangelo Merisi 1571-ben született Milánóban. A családja nem volt szegény, apja építész, anyja egy birtokoscsalád lánya volt, de a pestis idején mindketten meghaltak. Szülei halála után került Caravaggio Rómába, ahol saját festményeit kezdte árulni. A képek egy idő után elég népszerűek lettek, így a hírnévvel együtt a festő vagyona is gyarapodni kezdett, de ez nem vezetett sok jóhoz.
Caravaggio hírhedt volt arról, hogy a pénzét italozásra és szerencsejátékra költötte, és notórius bajkeverő volt. 1598 és 1601 között többször is letartóztatták, például azért, amiért engedély nélkül tartott magánál kardot, vagy mert megvert egy férfit. Ebben az időszakban születtek a rágalmazó versei is, amiket egy rivális festőről írt. Az illető, Giovanni Baglione, nem csak a versek miatt háborodott fel, állítása szerint Caravaggio még egy bérgyilkost is felkért a megölésére. Végül Baglione nem hagyta annyiban a dolgot, és bíróságra vitte az ügyet, ahol meg is nyerte a pert, így Caravaggio kénytelen volt két hetet börtönben tölteni.
A folyamatosan bajba keveredő festő következő pár éve sem telt nyugalomban. Egyszer azért állt bíróság elé, mert articsókával dobált meg egy pincért, máskor pedig azért ült börtönben, mert kővel hajigált rendőröket. Végül 1606 májusában összeveszett egy prostituálton (más források szerint egy szerencsejáték-tartozáson) egy Ranuccio Tomassoni nevű bűnözővel, és azt gondolta a legjobb megoldásnak, ha megöli a férfit.
Az eset miatt a festő a halálos ítélet elől elmenekült Rómából. A száműzetés még jó lecke is lehetett volna, de természetesen semmit sem tanult az esetből. 1608-ban Máltára utazott, ahol nem sokkal később rátámadt egy lovagra, miközben Rómában még mindig a gyilkosság miatt körözték. Emiatt újra börtönben kötött ki, ahonnan megszökött és Nápolyba menekült.
Caravaggio azonban itt sem érezte igazán otthon magát, így 1610-ben elindult Rómába, azzal a reménnyel, hogy a pápa majd kegyelmet ad neki. Sajnos nem érte el Rómát, útközben, csupán 38 évesen halt meg, feltehetően szifilisz, ólommérgezés vagy egy elfertőződött seb miatt. A sors iróniája, hogy a halála után az első ember, aki életrajzi könyvet írt róla, Baglione volt.
Főkép forrása: telex.hu
