Ferenc pápa ázsiai körútja és a kínai Vatikán-paktum: A katolikus egyház helyzete Kínában
Ferenc pápa nemrégiben tizenegy napos, négy országot érintő délkelet-ázsiai és óceániai körúton vett részt, amelynek célja az volt, hogy bemutassa, hogy kora ellenére továbbra is nagyon aktív marad. Sokak szerint ez az ázsiai látogatás egyúttal azt is bizonyítani kívánta, hogy a pápa elkötelezett a távoli régiók egyházi közösségeinek megismerése iránt.
A The Wall Street Journal szerint, bár Ferenc pápa körútjának hivatalos programjában Kína nem szerepelt, a Vatikán ázsiai diplomáciájának középpontjában továbbra is az ország áll. Mindez 2018-ra vezethető vissza, amikor Peking és a Vatikán titkos paktumot kötött. Az azóta nyilvánossá vált egyezmény alapján a kínai és a katolikus egyházi vezetés közösen választja ki a kínai püspököket. Ezzel Peking beleszólást kapott a katolikus főpapok kinevezésébe, a kínai katolikusok pedig kiléphettek a „katakombákból”.
Ez a helyzet azonban komoly feszültségeket eredményezett a kínai katolikus közösségen belül. Az addig „föld alatt” működő egyház tagjai közül sokan nem egységesek abban, hogy elfogadják-e a paktumot. Ennek oka, hogy a paktum több olyan püspök elismerésével járna, akiket Peking nevezett ki, létrehozva ezzel egy párhuzamos struktúrát és hierarchiát – őket a „földalatti” egyház tagjai kollaboránsoknak tekintik.
A kínai kommunista vezetés – hasonlóan Észak-Koreához és a hajdani keleti blokk rezsimjeihez – csak nagyon korlátozott, államilag ellenőrzött módon engedélyezi a vallásgyakorlást. Peking „hivatalos” egyházakba tömöríti a különböző felekezetek híveit, az ezeken a kereteken kívülieket pedig brutálisan üldözi. Így például a tibeti buddhizmus hagyományaitól idegen módon és a vallási elöljáróktól függetlenül nevez ki lámákat és más tisztségviselőket. Ehhez hasonlóan jár el a katolikusok esetében is.
Hogyan alakult ki ez a helyzet, és milyen kiutakat keres a Vatikán? A kínai katolikusok számát napjainkban 5 és 10 millió közé teszik, ami körülbelül a lakosság 0,7 százaléka. A katolicizmus nyugati misszionáriusok révén jutott el az ázsiai országba: már a Tang-dinasztia idején, a 7. század környékén megjelent, ám igazán csak a 13–14. század alatt terjedt el. Fénykorát a Ming-dinasztia alatt élte, főleg a 17–18. században. Matteo Ricci, jezsuita misszionárius, a császári udvarral is megismertette a katolicizmust.
A 19. században a kínai hatóságok üldözendőnek nyilvánították a katolicizmust, de az 1911-es forradalom után újra enyhülés kezdődött. A Vatikán feloldotta a konfuciánus rítusok katolicizmusba való beépítésének tilalmát, és a hatóságok nem korlátozták tovább a hit terjesztését. A második világháború után a katolikusok száma emelkedésnek indult, amit a kommunista hatalomátvétel szakított meg.
A kérdés továbbra is az, hogy hogyan tudja a Vatikán kezelni a Kína által diktált feltételeket, miközben megpróbálja megtartani hitbeli integritását és támogatni a különféle keresztény közösségeket.
Főkép forrása: 24.hu
