Szeptember 30-ról október 1-re virradóra, csütörtökön 0 órakor Magyarország csatlakozott két fontos európai platformhoz, MARI-hoz és a PICASSO-hoz – mindezt egy szakmai háttérbeszélgetésen jelentette be pénteken Batta Gergő, a MAVIR operatív vezérigazgató-helyettese és több kollégája. Mindkét elnevezés egy-egy rövidítés, ezekre hamarosan visszatérünk, de egyelőre nem riasztanánk el az olvasókat.
A csatlakozási tervről nagyjából egy éve lehetett tudni, de most a szakemberek elmesélték, hogyan nézett ki a folyamat. A két platform az Európai Unióban az úgynevezett kiegyenlítő vagy szabályozási energiapiacon segít szélesíteni a kínálatot egy határokon átnyúló kereskedelmi megoldással. A projekt gazdája az ENTSO-E (Európai Átviteli Rendszerirányítók Hálózata), amelynek több ilyen integrációs vagy harmonizációs programja is napirenden van. A friss rendszereknek több célja van:
az elektromos hálózatok stabilitásának és hatékonyságának javítása;
a verseny fokozása, a kínálat szélesítése a kiegészítő szolgáltatások piacán;
az árak csökkentése;
valamint a megújuló energiaforrások integrációjának támogatása.
Rugalmasság mindenek felett
Jó platformnevet nehéz választani. Marie Picasso svéd modell és énekesnő vélhetően aligha hitte volna, amikor művésznevet választott, hogy egyszer egy árampiaci kiegyenlítő platformmal kell versenyeznie a nevéért.
Nézzük meg elsőként, hogy mit is jelent a kiegyenlítési probléma! Kiegyenlítő áramra akkor van szükség, amikor egyensúlytalanságot kell kezelni a villamosenergia-rendszerben. Aki ezen gyorsan segíteni tud, az általában igen drágán teheti ezt, ilyenkor elképesztő ára is lehet az ínségben megtermelt villanynak. Mikor kell kiegyenlíteni? Például este, amikor már nem termelnek a napos erőművek, vagy amikor Paks I. meghibásodik, esetleg más okból nagy a kereslet, de nem elégséges a kínálat. Ezek a kiegyenlítő-kapacitások – erőművek vagy tárolók –, amelyek aztán segítenek feloldani a szűk keresztmetszetek idején a hiányokat, akár Magyarországon, akár nemzetközileg, ha össze vannak kapcsolva a rendszerek.
Aki áramot termel és aki áramot fogyaszt, az nagyjából tudhatja, mikor mennyit termel, illetve mikor mennyit fogyaszt.
A rendszerirányító szereti az áramot, de még jobban szereti a rugalmasságot: vagyis azt az áramot, ami akkor jön, amikor kell, ha pedig nem kell, akkor nem jön.
Vagyis ha a piacon nagy a kereslet, akkor könnyen be lehet őket kapcsolni, ha pedig elég nagy a kínálat, könnyen ki lehet őket kapcsolni.
A gazdaság erről a rugalmasságról is szól: több esernyő kell, ha esik az eső, több napszemüveg, ha süt a nap, több tökmag fogy a Puskás Aréna környékén, ha meccs lesz. Ezekre a keresleti változásokra a kínálat legtöbbször rugalmasan reagál. De elképesztő hülyén nézne ki, ha 100 ember árulna tökmagot a stadion környékén, amikor a kutya sem jár arra.
Az áramtermelésben azonban nagyon sok rugalmatlan kapacitás van. Vagy azért, mert nem emberi döntéseken múlik, hanem az időjáráson (szél, nap), vagy azért, mert olyan nagy rendszerről van szó, ami termel és termel, de nem könnyű ki-bekapcsolgatni (atom, kisebb mértékben a szén).
Ezen segítenek a kiegyenlítésre alkalmas kapacitások, a gáztüzelésű, a biomassza alapú erőművek, a vízerőművek is könnyebben indíthatók el. Természetesen ennek is van feltétele: például az idei nyár megmutatta Magyarországon, hogy nem árt, ha van ehhez víz is. A rugalmas kapacitások ritkán lépnek be, de akkor olyan nagy igény van rájuk, hogy jó sok pénzt kérhetnek a termelésükért.
A kiegyenlítő szabályozási piac azzal keres, hogy gyorsan segít a bajban. Közben viszont az is cél, hogy nagyon jól ne keressen, mert akkor nem lesznek versenyképesek az ügyfeleik, az ipari fogyasztók. Ez az összekapcsolás filozófiája.
Micsoda név!
Na és akkor a rövidítésekről! A MARI (Manually Activated Reserves Initiative, azaz Manuálisan Aktivált Tartalékok Kezdeményezése) egy platform a szabályozási energia (mFRR) cseréjére. A PICASSO (Platform for the International Coordination of Automated Frequency Restoration and Stable System Operation, azaz Platform az Automatizált Frekvencia-helyreállítás és a Stabil Rendszerüzemeltetés Nemzetközi Koordinációjához) pedig egy olyan platform, amely a szabályozási energia cseréjét nemzetközi szinten is lehetővé teszi automatikus frekvencia-helyreállítási tartalékokkal (aFRR).
A fejlesztés 2022-ben indult el. Mint hallottuk, mindig az a tapasztalat, hogy amikor beindul egy új piac, először vannak kilengések, ártüskék, de aztán jó esetben lehiggad a piac, mindenki megtanulja annak használatát, előjönnek az előnyök.
A MAVIR régóta dolgozott ezen, az iparág is számított a rajtra. A legfontosabb az volt, hogy a bevezetési menetrend nagyon kiszámítható legyen és mindenki lássa, hogy mikor érkeznek a szabványosított kiegyenlítő termékek. Az árampiacon van egy rendszerirányító (MAVIR) és vannak úgynevezett utasítható egységek, vagyis akiket fel lehet szólítani, hogy termeljenek áramot, mert arra szükség van.
Ezek a szereplők sok informatikai fejlesztést végeztek, sok közös szimuláció volt. A nem szakembereknek az a legérthetőbb változás, hogy eddig ha a MAVIR valakit felszólított 100 MW kapacitás bevonására és energiatermelésre, arra 15 perc állt rendelkezésre, a jövőben ez 5 percre szűkül.
A szabványosított termékek október 1-én 0 órától jelentek meg a piacon, a gyors reagálású tartalékok segítenek kiegyenlíteni a rendszert. Ebben rövidült le az az idő, amennyi alatt egy erőműnek vagy más rugalmas kapacitásnak (tárolónak) be kell futnia egy 100 MW-os utasítást.
A MAVIR egyidejűleg a PICASSO-csatlakozást, vagyis a környező országokkal való összeköttetést is megvalósította. Egyelőre ez azzal a három országgal történt meg, akik maguk is csatlakoztak már. Az indulás után két órával, vagyis hajnali kettőre a szlovák, az osztrák és a szlovén határon már lehetővé vált a csere. Itt a kapacitások fokozatosan nőnek majd, és természetesen itt a rendelkezésre álló határkeresztező rendszerek is korlátot jelenthetnek. Mi tehát egyelőre kicsit még a végeken vagyunk, de ha Horvátország és Románia is belép (ezt ők 2027-re tervezik), az javíthatja a pozíciónkat. A lényeg, hogy magyar kínálatot külföldiek is igénybe vehetnek, a magyar rendszer pedig külföldi kínálatot is használhat. Mint hallottuk, az első nap jól sikerült, nem volt gond.
A remélt előnyök
A beszélgetésen felvetettük, hogy más országok korábbi csatlakozási tapasztalatai alapján biztos le lehet írni, hogy mi várható a piacon, de Batta Gergő azt mondta, hogy a korábbi országok csatlakozási tapasztalatai alapján azért nem lehet erre pontos választ adni, mert mindenki más rendszerhez csatlakozott. Ahogy nő az integrációban részt vevő szereplők száma, az már egy másik rendszer. Az is elhangzott, hogy korábban voltak nagyon magas árak, de éppen ezen tapasztalatok alapján sokat finomodott a rendszer. A cél természetesen mindenképpen az, hogy a kínálati bőség hozzon árcsökkenést.
Felmerülhet persze az is, hogy amennyiben nagy európai rendszerhez lehet kiegyenlítő energiát adni és emiatt csökkennek az árak, akkor mennyire marad jó üzlet például tárolót fejleszteni. Ettől nem fél igazán a MAVIR, szerintük a nagy tárolók (BESS-ek) nem feltétlenül a kiegyenlítő piacra termelnek, sokkal inkább a napi minimumár és a napi maximumár között optimalizálnak: vagyis elteszik az áramot, amikor az olcsó, például délután 2-kor, és eladják, amikor drága, például este 8-kor. Ez egyelőre bombaüzlet marad. Az is igaz, hogy a szélesebb értelemben vett régiónk legnagyobb áramexportőre, Bulgária „nagyot ment” azzal is, hogy nappal eltárolta a sok naperőműből származó energiáját, és azt nem csak maga használta, hanem exportálta is a szűkösebb időszakokban.
Főkép forrása: telex.hu
